8 rész: Nem akarlak elveszíteni

Mikor bementem Jorge kórtermébe már az első könnycseppet éreztem az arcomon lefolyni.Olyan rossz volt így látni,ha nem mentett volna meg minket most akkor én feküdnék ott helyette.

Az egész éjszakát bent töltöttem vele de mi lesz ha nem ébred fel.Én abba belehalnék.Mikor ezeken gondolkodtam elővettem a naplómat és írni kezdtem.

"Jorge meg kell gyógyulj.Téged nem veszíthetlek el!Mert oly sokat elveszítettem már ami fontos volt nekem,de ha téged is elveszítenélek,szívem megfagyna és összetörne darabokra,melyet többé senki össze nem rakna....Téged nem veszíthetlek el ,mert hozzám tartozol,az egyetlen szeretet amire vágyom az a te szereteted...fontos vagy számomra,ha lehetne sosem engedném el a kezed,mert minden nélküled töltött idő csak kín és szenvedés,Téged nem veszíthetlek el,mert utánad nem maradna más csak iszonyú kín és fájdalom. "
Majd becsuktam a naplómat és Jorge ágya mellé ültem.Majd Rugge és Mechi nyitott be.

-Menj haza aludj egyet,és egyél valamit.-mondta Rugge

-De nem hagyhatom itt..-mondtam szomorkodva

-Mi itt leszünk és vigyázunk rá.-szólt Mechi

-Rendben de ha bármi van akkor szólj.-néztem Ruggero-ra komolyan

-Azonnal szólunk.-mondták egyszerre
Hazamentem csináltam magamnak rántottát majd lefeküdtem mert egész este nem aludtam.Két órát aludtam majd letusoltam felöltöztem és indultam is a kórházba vissza.

Ruhám:

Éppen a kórházba mentem volna be de előtte szóltam Ruggero-nak hogy jöjjön le elém mikor valaki befogta a számat és a falhoz nyomott és leejtetem a telefonom.

Eközben Rugge és Mechi fent beszélgetnek.

-Valami baja van mert leejtette a telefont és utána már nem hallottam semmit.

-Akkor gyorsan meny le elé én addig itt maradok vele siess.-mondta Mechi Rugge pedig gyorsan jött is.

Addig lent:

-Szia Tini hogy van a kis barátod tudod nem akartam hogy kómába essen csak téged akartalak megijeszteni egy kicsit.-mondta Thomas

-Hát te voltál?-néztem már szúrós szemmel 

-Igen én voltam.-mondta nevetve

-Te elmebeteg vagy nem is tudom hogy hogy járhattam veled bántod azt a férfit akibe halálosan szerelmes vagyok.-mondtam sírva

-Hát nem érted én még mindig szeretlek téged.

-Én meg már nem szóval engedj el.-kiabáltam mire Rugge meghallotta és egyből oda jött és bevert neki egyet.Majd hívtam a rendőröket és elvitték.

-Nyugodj meg már semmi baj itt vagyok.-mondta majd magához ölelt.
-Ő ütötte el Jorge-t.
-Hogy micsoda?-nézett rám kérdően
-Most vallotta be de most nem akarok ezzel foglalkozni csak azzal hogy Jorge jobban legyen.
-Megyünk?-kérdezte
-Igen mehetünk.
A srácok már fent voltak Jorge kórterme előtt várva.
-Hogy vagy Tini?-támadtak le a lányok a kérdéssel
-Nem valami jól.-mondtam szomorkodva
-Ne aggódj minden rendben lesz.-nyugtatgatott Diego
 Majd be mentem Jorge kórtermébe.És épp az orvosa volt bent.
-Doktor úr hogy van Jorge?-kérdeztem
-Ha négy órán belül nem ébred fel akkor..-meg se vártam hogy az orvos kimondja Ru karjaiba dőltem.
Mikor kimentek és csak ketten voltunk a kórterembe Leonnal elénekeltem a közös számunkat majd megcsókoltam és olyan dolog történt amire nem számítottam.

Mikor Jorge felébred hívtam az orvost aki egyből jött.

-Emlékszik a nevére?-kérdezte a doktor Jorge-tól

-Jorge Blanco.-válaszolta 

-És arra is emlékszik hogy hogy történt a baleset?
-Igen el akarták ütni a barátnőmet és a barátnőjét és én ellöktem őket és engem ütöttek el.-válaszol Jorge
-Nos pár nap múlva haza engedjük mert nem szenvedtet agyi károsodást.-közölte az orvos a jó hírt mire én megöleltem Jorge-t.És bejöttek a srácok is.

-Hogy vagy barátom?-kérdezte Nico
-Jobban na és te?
-Kösz jól.- mondta majd mindenki egyesével megölelte Jorge-t. 

Pár nap múlva ki is engedték a kórházból Jorge-t és minden jóra fordult.Vége a Thomasos ügynek is.Végre boldogok lehetünk.

Remélem tetszett. Három komi után jön a kövi!!!Komizzatok!